36És mikor ezeket beszélék, megálla maga Jézus ő közöttök, és monda nékik: Békesség néktek! (Márk 16,14; Ján 20,19.1Kor;15,5) 37Megrémülvén pedig és félvén, azt hivék, hogy valami lelket látnak. (Luk 7,33;13,33) 38És monda nékik: Miért háborodtatok meg, és miért támadnak szívetekben okoskodások? (Márk 4,40) 39Lássátok meg az én kezeimet és lábaimat, hogy én magam vagyok: tapogassatok meg engem, és lássatok; mert a léleknek nincs húsa és csontja, a mint látjátok, hogy nékem van! (Ján 20,20.27) 40És ezeket mondván, megmutatá nékik kezeit és lábait. 41Mikor pedig még nem hívék az öröm miatt, és csodálkozának, monda nékik: Van-é itt valami enni valótok? (Ésa 54,13; Jer 31,33.34) 42Ők pedig adának néki egy darab sült halat, és valami lépesmézet, (Luk 1,18; Mát 11,27; Luk 10,22)
20 1A hétnek első napján pedig jó reggel, a mikor még sötétes vala, oda méne Mária Magdaléna a sírhoz, és látá, hogy elvétetett a kő a sírról. (Mát 28,1; Márk 16,1; Luk 24,1)
21 1Ezek után ismét megjelentette magát Jézus a tanítványoknak a Tibériás tengerénél; megjelentette pedig ekképen: (Csel 20,4;27,2; Kol 4,10; Filem 24;)